Gősfa

Első fellelt írásos említése a vasvári káptalan 1389-ben keltezett okleveléből ismert. Gősfa a középkor idején a Ferences-rendet a szomszédos településre, Egervárra letelepítő Egervári-család várának uradalmához tartozott. Lakosságát elsőként az 1532-ben a Kőszeg fele vonuló török hadak tizedelték meg, majd az 1550-es pestisjárvány pusztítása és a végvári katonák portyázása csökkentette tovább. A szinte elnéptelenedett falut az 1664-ben megkötött Vasvári béke után telepítették újra. 1706-ben közelében zajlott a Rákóczi-szabadságharc dunántúli hadjáratának egyik legjelentősebb, kuruc győzelmet hozó összecsapása, a Győrvári csata. Gősfa az egyházlátogatási jegyzőkönyvek tanúsága szerint az egervári plébánia filiális községeként szerepel. A falu katolikus hívei az egervári plébánia templomát látogatták. A gyermekek pedig a vasboldogasszonyi iskolába jártak egészen addig, amíg 1875-ben meg nem épült a gősfai iskolaépület. A település egyhajós temploma 1902-ben Mazzag László és neje, Balogh Julianna hagyatékából épült fel, Kloiber József építőmester tervei alapján. A szakrális berendezést Heckenast János, szombathelyi szobrász- és aranyozó mester saját tervei alapján készítette. Az oltáron a templom védőszentjének, tours-i Szent Mártonnak fából faragott szobra áll. A község Fő utcájában, a Millenniumi Parkban található a település védőszentjének másik szobra, amelyet 2001-ben avattak fel. Készítője Kovács Attila, bagodi szobrászművész. A falu történetét a zarándokoknak az egykori iskola Helytörténeti Gyűjteményének kiállítása mutatja be.