Szent Márton kultusza
Márton olyan életeszményt valósított meg, amely vonzó volt az emberek számára. Ezt mutatja, hogy szerzetesek százai követték az ő életformáját, igazodtak az általa kigondolt közösségi élethez. Halálakor kétezer szerzetes siratta. Ez óriási szám, és jól mutatja mekkora erőt képviselt, milyen lelkesedést adott az embereknek az az életpélda amit Márton mutatott. Sokan akarták követni és élni azt az életet amit ő élt.
De ezt mutatja az is, hogy egyházmegyéjében minden települést a keresztény hitre térített, azaz: személyével, magatartásával, cselekedeteivel hitelesen mutatta be a krisztusi értékrendet. Mivel ilyen sokan látták meg benne a követendő példát, nem véletlen, hogy fontosnak tartották életének eseményeit lejegyezni, hogy ne menjenek feledésbe tettei, nyújtsanak támogatást, adjanak erőt az embereknek. Így született meg nem sokkal halála után egyik hűséges tanítványa, Sulpicius Severus feljegyzésében életrajza, amely mind a mai napig igazodási pont a Szent Márton után érdeklődőknek. De az életének nagyszerűségét, hitelességét, krisztusi voltát az Egyház is elismerte: a szentek sorába emelte.
Ő volt az első az Egyház történetében akit nem vértanúhalála miatt avattak szentté, állítottak az emberek elé példaként, hanem élete miatt. Az Egyház ezzel kifejezte, hogy nem csak a Krisztusért vállalt halál jelenti a tökéletes keresztény életet, hanem ezt lehetséges megvalósítani is egy egész életen át.
Márton emléke az évszázadok során fennmaradt és továbbterjedt Galliában, az egész kontinensen. Ez köszönhető volt az életrajzának és azoknak a szerzeteseknek is, akik az ő szellemiségét követték. Ezért sem véletlen, hogy a Frank Birodalom uralkodói a Karolingok, őt választották családjuk és a birodalom védőszentjének. Állítólag birtokukban volt az a köpeny, amelyet Márton megosztott a didergő koldussal. Ez a választás persze nem véletlen.
A dinasztia Gallia területén élt, így ismerték Márton személyét. És persze az ő neve egyfajta közösségteremtő erő, igazodási pont is volt a többi törzzsel, az emberekkel: összetartozunk.
Ahogy Márton személyisége, tettei, hívő élete ismertebb lett az Egyházban,egyre több templomot szenteltek az ő tiszteletére. Sírja fölé egyik tanítványa emelt templomot, amelyet azóta is zarándokok ezrei keresnek fel. Ezzel a folyamattal párhuzamosan imádságokba, énekekbe foglalták a nevét, freskókon elevenedtek meg életének eseményei.
Szombathely is sokat köszönhet Szent Mártonnak. Bár sosem vált olyan népszerű és ismert zarándokhellyé mint pl. Santiago de Compostella, mégis kiváltságok egész sorát kapta. Elég csak arra gondolni, hogy a település neve, annak ókori formájában: Savaria- feljegyzésre került Sulpicius Severus művében. Innen tudta meg az egész világ, hogy ebben a városban látta meg a napvilágot. Ez egyben biztosította Szombathely számára azt is, hogy ne menjen feledésbe a neve, mindig legyenek akik ellátogatnak ide, mert kíváncsiak arra a helyre ahol Márton született. Ebben nagy segítségükre voltak a térképek, amelyek feltüntették Savariát is, mint tájékozódási pontot. Csak azért mert Márton itt született.
Uralkodók látogattak el Savariába, mint pl. 791-ben, az avar hadjáratot követően Nagy Károly frank király, később császár, hogy imádkozhassanak azon a helyen, ahol az Egyház egyik legnagyobb szentje meglátta a napvilágot.
A város kiváltságok egész sorát kapta uralkodóktól, földesuraktól Szent Márton miatt. Nem véletlen, hogy a Frank Birodalom 9. századi átszervezését követően Savaria grófsági székhely, a Rába-grófság központja. Ezt követően került sor templom építésére, ami 860 körül már biztosan állt és működött.
Szent Márton emlékét és tiszteletét Szombathelyen több tárgyi és írásos emlék is őrzi. 1360-ból származó okleveles adat szól Szent Márton kútjáról. A mai Fő-téren állt a város kápolnája. Tornyának gömbjén Szent Márton képe volt látható. A gömbben elhelyezett iratok közé – a kor szokásai szerint – Mártonról szóló költeményt is tettek.
Adózási és jogi kedvezményekkel, gazdag adományokkal halmozták el Szombathelyt az uralkodók, földesurak a Márton iránti tiszteletből.
Gosztonyi János győri püspök 1525-ben kelt, privilégiumot megerősítő oklevele említést tesz Szombathely lakóinak mély Szent Márton tiszteletéről.
Pázmány Péter 1632-ben VIII: Orbán pápától búcsút kért a szombathelyi Szent Márton templom részére, amelynek jelentős szerepe volt a szent kultuszának ápolásában.
Pl. 1635-ben II. Ferdinánd király mentesítette Szombathelyt az adófizetés alól, azzal a kötelezettséggel, hogy évente negyven forintot fizet a Szent Márton templom fenntartására és a szegényeknek.
A Szent Márton iránti tisztelet vezette gróf Batthyány Erzsébetet is, amikor a Szombathelyre letelepedett domonkosokat támogatta a templom átépítésében a 17. század derekán. A domonkos szerzetesek is igyekeztek a szent kultuszát ápolni. Ennek egyik módja volt, hogy a Márton feltételezett szülőhelye fölé emelt kis kápolna bejáratára egy feliratot helyeztek el: Hic natus est Sanctus Martinus, azaz: Itt született Szent Márton. Ezzel jelezték a hely fontosságát. Másrészt a már ekkor is szép számmal érkező zarándokok számára emléklapokat nyomtattak. Ezek egyikén Márton látható a templommal és a kolostorral. De a templom szószéket díszítő festmények között is megtalálható Márton képmása.
Az sem véletlen, hogy amikor Mária Terézia új egyházmegyék alapításáról döntött a 18. század második felében, akkor Szombathelyt is új püspöki székhelyként jelölte ki. Az pedig természetes volt, hogy nem is lehet más a Szombathelyi Egyházmegye védőszentje mint Szent Márton.
Akár csak az egyházmegyében, szerte a Kárpát-medencében, Európában és a nagyvilágban, templomot szenteltek Szent Márton tiszteletére. Alakja feltűnik főoltárképeken, festményeken, üvegablakokon, domborműveken. Szobrot állítanak neki településeken, falvak, városok veszik fel nevét. Márton napjához számos népi megfigyelés és hiedelem kötődik, emléknapja fontos része lett a néphagyománynak is. Napjainkban pedig egyre több helyen szerveznek Márton napján lampionos felvonulásokat, a gyermekeknek játékos foglalkozásokat, a felnőtteknek kiállításokat, előadásokat, hogy így is közelebb vigyék Szent Márton alakját az emberekhez.
