Néhány pontosítás Szent Márton élete kapcsán

Gyakran van némi bizonytalanság és egy-két tévedés is abban, ahogyan Szent Márton életét felidézik megemlékezéseken, iskolai vagy egyházi ünnepeken. Ezek közül szeretnék egy-kettőről írni, hogy világosabban lássuk ennek a nagy szívű, lelkesedéssel, igazabb és teljesebb élet utáni vággyal teli fiatalembernek az életútját.

I.                    Szent Márton születésének éve

Sok helyen azt olvassuk, hogy Szent Márton 316-ban (vagy 317-ben) született, másutt pedig azt, hogy 336-ban. Nagyon sok jel mutat arra, hogy a helyes dátum a későbbi: 336.

1.       Sulpicius Severus, Szent Márton legelső és leghitelesebb életrajzának megírója személyesen ismerte Mártont. Ő írta azt, hogy Mártont 15 évesen sorozták be, és öt évet szolgált katonaként. 20 évesen szerelt le a Vangion-i (ma Worms) csata előtt, amely 356-ban volt. Innen adódik, hogy Márton 336-ban született.

 

2.       Egyes kutatók, pl. Jacques Fontaine azt gondolták,[1] hogy Severus itt megmásította a tényeket. A római hadseregben 25 év volt a kötelező szolgálati idő, Márton ennyi ideig szolgált, Severus ezt a hosszú katonaidőt akarta lerövidíteni.

Ezzel szemben azonban fontos megjegyezni, hogy Severus még Márton életében, a 390-es évek közepén írta meg életrajzát. Ha ez az adat nem lett volna hiteles, akkor sok kortárs tiltakozott volna.[2] Márton katonaságban eltöltött évei amúgy is támadásra adtak alapot. Brictius diakónus így vádolta őt: „bemocskolta magát a seregben” (Severus, Dialógusok III, 15,4).[3] Ha egy ilyen lényeges ponton Severus téves információt közölt volna az egyesek által bírált Mártonról, azt biztosan szóvá tették volna az ellenfelek.

3.        Sok más érv is alátámasztja a 336-as születési dátumot. Márton 10 évesen remeteségről álmodozott, 12 évesen pedig egy templomba menekült szülei akarata ellenére, és kérte, hogy katekumen lehessen (Severus, Vita Martini 2). Ha a 316-ben született, akkor ez 326/28-ban történt volna, ami alig lehetséges, ugyanis ekkor még nem voltak keresztény templomok a Római Birodalomban, és remeteségek se születtek.[4] Az egyiptomi remetékről szóló történeteket, életszentségük hírét Szent Atanáz hozta el nyugatra Kr. u. 339-ben.

 

4.       Az Arles-i zsinat (314) kimondta, hogy azt a keresztényt, aki elhagyja a római hadsereget, kiközösítik. Nem sokkal később keresztény katonáknak már csak keresztény parancsnoka lehetett, és a katonai esküben is Krisztus nevét említették.[5] Ettől az időtől kezdve tehát nem tekinthető a keresztények között érvényes általános nézetnek az, hogy igazi keresztény nem lehet katona.

 

5.       A császári csapatok 353 őszén gyülekeztek Arles-ban, hogy a germánok elleni támadást előkészítsék. 353-354 telét Civitas Ambivanensium-ban (ma Amiens) töltötték, ekkor osztotta meg a 18 éves Márton a köpenyét a koldussal.[6]

 

6.       Mártont valószínűleg Amiens városában keresztelték meg 354-ben. Abban az időben csak püspök keresztelt. Amiens városa csak 346 óta volt püspökség. Ez az adat is a 336-os születési dátumot erősíti.

 

7.       A nagy galliai hadjáratok a germán törzsek ellen, ahogyan azt Ammianus Marcellinus leírásai tanúsítják, 356-ban kezdődtek. Ekkor szerelt le Márton a hadseregből.

 

8.       A Vangion-i csata (356 augusztus) előtt a kiosztott pénz (donativum) visszautasítása, majd az első csatasorba fegyverek nélkül való kiállás sokkal inkább egy fiatal, éppen most megkeresztelkedett neofita lelkesedését mutatják, mint egy 25 éve szolgáló, amúgy is a leszerelés előtt álló veterán viselkedését.

 

9.       Márton 356 július végén, augusztus elején szerelhetett le Vangion-ban. Pictavium-ba (ma Poitiers) ment Szent Hiláriushoz. Róla Márton sokfelé hallhatott. Hilarius szent ember hírében állt, és a hit nagy védője volt Áriusz tanításaival szemben. Pontosan ekkor indult száműzetésbe (356 szeptemberében), mindössze egy rövid időt tölthettek ekkor együtt.

 

10.   Márton hatalmas utakat tett meg gyalog. Ez sokkal jobban elképzelhető egy negyvenes ötvenes éveiben járó férfiről, mit egy 60-70 évesről.

 

11.   Mártont 371 júliusában választották Tours püspökévé. Ekkor 35 éves volt. Hasonlóan fiatal korban (35 évesen) választották Szent Ambrust Milánó püspökévé. Szent Atanázt 33 évesen Alexandria, Szent Ágostont 40 évesen Hippó, Szent Hiláriuszt 43 évesen Poitiers, Vigiliuszt 30 évesen Trient püspökévé választották.[7]

 

12.   A Dialógusokban Severus egy helyen (II,7) azt is állítja, hogy Márton 70 év körüli volt, amikor Maximus császárral találkozott (386), ám ezt az adatot Severus Szent Márton halála után jóval, másodkézből vette át, ez magyarázza a pontatlanságot. Egyes kéziratok ezen a szöveghelyen egyébként 50 éves kort említenek.[8]

 

13.   Ha Márton 316-ban született volna, akkor 81 évesen halt volna meg (397-ben). Ebben az esetben nem egészen érthető, hogy a 81 éves, az akkori viszonyok szerint rendkívül magas kort megért aggastyán miért mondja azt, hogy szívesen vállalná még a munkát. Márton 397 november 8-án vasárnap halt meg, és november 11-én temették el.

 

14.   A 316-os születési dátumot először Tours-i Szent Gergely, Szent Márton késői püspök utóda  említi az 590-ben írt világtörténelemről szóló nagy művében. Ebben a műben azonban számtalan történelmi pontatlanság található Mártonnal kapcsolatban. Tours-i Szent Gergely például azt is írja (Historiarum Liber I,48), hogy Szent Márton Krisztus kereszthalála után 412 évvel halt meg. E szerint Márton 445-ben halt volna meg, ami teljesen elképzelhetetlen. Összességében tucatnyi különböző születési és halálozási év található Gergely művében Szent Mártont illetően.[9] A Tours-i Szent Gergely által összeállított püspöklista kéziratai Szent Márton életidejét hol 81, hol 71, hol pedig 61 évnek mondják.[10]

 

Összességében elmondható tehát, hogy a 336-os dátum mellett szól a Sulpicius Severus által írt életrajz, amelyet egy Szent Mártont személyesen jól ismerő ember írt, és amelynek adataival szemben egyetlen kortárs sem emelt kifogást, pedig ha a katonaidő lerövidítése lett volna Severus célja, akkor Márton számos ellenfelének jó oka lett volna arra, hogy cáfolja az életrajz adatait. Ennek a későbbi születési dátumnak nagyon jól megfelel mindaz, amit Márton életéről egyébként tudunk: templomok létezése a gyerekkorában; a püspök megléte Amiensben a megkeresztelkedése idején; a fiatalos, bátor kilépés a hadseregből; a rengeteg gyalogosan megtett út; a 61/62 éves korban való halál, amikor még felmerül az, hogy élhetne és szolgálhatna tovább stb.

A 316/17-es dátum először Tours-i Szent Gergely kb. kétszáz évvel Márton élete után írt művében tűnt fel, illetve egy-két modern történész feltételezésében, akik szerint Severus szándékosan elrejtette Márton hosszú katonaidejét, noha ő a teljes 25 évet leszolgálta. Tours-i Szent Gergely műve azonban tele van dátumbeli tévedésekkel, ezenfelül az általa írt püspöklista néhány kézirata azt tartalmazza, hogy Márton 61 évesen halt meg.

Ez utóbbi történészek feltételezésének ellentmond, hogy: Severus állítását senki sem cáfolta abban a korban, amikor Mártont sokan jól ismerték; ebben az időben a katonáskodást már nem tekintették a kereszténységgel szöges ellentétben álló dolognak; Márton kilépése a hadseregből nem egy szokásos, 25 év szolgálat utáni leszerelés volt.

Mindezek alapján az látszik nagyon is valószínűnek, hogy Szent Márton 336-ban született, 18 évesen osztotta meg a köpenyét, majd keresztelkedett meg, 20 évesen szerelt le a hadseregtől, és 61/62 évesen halt meg. Jelenleg a történészek nagy többsége ezt a kronológiát fogadja el, ezt tartja a legvalószínűbbnek.

 

II.                  Néhány más gyakran félreértett dolog, illetve pontatlanság Szent Márton élete kapcsán

 

1.        Márton Savaria-ban (ma Szombathely) született, de a család igen hamar Ticiniumba (ma Pavia) költözött, Márton itt nőtt fel (Severus, Vita Martini 2). Szent Márton ide, Ticiniumba vagy a környékére jött el, amikor egy álomtól indíttatva átkelt az Alpokon, hogy szüleit is elvezesse a keresztény hitre (Severus, Vita Martini 5). Édesanyját sikerült kereszténnyé tennie, ám nem ő keresztelte meg, ugyanis ebben az időben a keresztséget püspökök szolgáltatták ki, Márton pedig még csak ördögűző (exorcista) volt. Innen aztán Márton Milánóba ment tovább (Severus, Vita Martini 6).

 

2.       Márton nem akart elmenekülni a püspökké választás elől. Annyi ügyesség volt a városlakókban, hogy egy színlelt beteg ürügyén hívták el Mártont Tours-ba (Severus, Vita Martini 9), ám a megválasztás tényét Márton természetesen, Isten akarataként elfogadta. A libaólba való bemenekülés legendája középkori eredetű, semmilyen történeti alapja nincs.[11]

 

3.       Márton a szerzetesség nagy alapítója, terjesztője volt nyugaton. Sulpicius Severus, aki gyakran bírálta a kényelmesen élő, a császároknak hízelgő püspököket, Mártonban a kereszténységet hitelesen élő és képviselő szent embert látta.

 

Ebben az időben nyugaton a priscilliánus mozgalom fogalmazott meg hasonló eszményeket: aszketikus élet, a hatalomtól való távolmaradás, hitelesség. A szerzetesek az arianizmus elleni küzdelemben az igaz, katolikus hit nagy oszlopai voltak. Szent Márton igyekezett védeni a priszcilliánus mozgalom tagjait. Amíg Trier-ben tartózkodott, Maximus császár nem merte kivégeztetni Priscillianus-t, amikor azonban Márton eltávozott, akkor a császár – Mártonnak adott ígéretét megszegve – elrendelte a kivégzést.[12] Egy másik alkalommal Szent Márton Avitianus comes palotájának küszöbére feküdt, hogy megakadályozza az ártatlanul halálra ítéltek kivégzését (Severus, Dialógusok, III,4).

 

Szent Márton közeli barátai, így Szent Paulinusz és Sulpicius Severus is kapcsolatban álltak a priscilliánusokkal, tisztelték őket. Családjaikból többeket kivégeztettek Priscillianusszal együtt Trierben.[13]

 

Szolgáljon ez a néhány rövid kiegészítés arra, hogy pontosabban ismerjük Savaria nagy szülöttét, és kövessük is az ő szegények iránti szeretetét, hiteles keresztény életét!

 

 

 

2022. december 5. (hétfő) 9:36