Istenünk, hálát adunk neked Szent Mártonért, akit példaképül és segítőnkül adtál az irántad, az Egyház és az emberek iránti áldozatos szeretetben.
Ebben a jubileumi esztendőben, mint szülőföldjének gyermekei, még inkább igyekszünk követni őt az irgalmasság útján. Az embertársainkat felemelő szeretet által bizonyságot akarunk adni a szeretet minden bajt legyőző és a világot újjáalkotó erejéről.
Szent Márton, légy közbenjárónk az Atyánál, hogy hitünkben megerősödve építsük a szeretet civilizációját. Miként te, mi se adjuk fel soha a reményt, hogy Jézus megváltásának erejében képesek vagyunk legyőzni a bennünk és a világban lévő bűnt. Végül követni akarunk téged abban is, hogy a Szentlélek erejében bízva rendíthetetlenül hiszünk a szeretet végső győzelmében. Ámen.
2017. június 9-én, a Szombathelyen megrendezett Quirinus és Márton konferencián dr. Szávai Tamás Tours-i Szent Márton Magyarország (társ)védőszentje címmel tartott előadást. Az anyag letölthető és elolvasható itt.
Szent Márton jubileumi évében sokan sokféle módon beszélnek szent Mártonról. Olyan programok címéül választják a nevét, amihez neki semmi kapcsolata nincs. A Szombathely „Szent Márton városának” nevezi magát. Jogosan, jogtalanul, nem tudom. Minden esetre a város címere kiegészül a Szent Mártonhoz fűződő leghíresebb jelenettel, amikor Márton a katona, megosztja köpenyét a koldussal. Ez mind szép és jó, de ha Szent Márton lelke, lelkülete nem él a város lakóinak a szívében és az életében, az egész nem lesz több, „mint pengő érc és zengő cimbalom”. Kérdés, hogy vannak-e ma Szent Márton városának jó érzésű, Márton lelkületét megismerni és követni akaró polgárai, akik társai szeretnének lenni Marmoutiers-i közösségében?
Tovább folytatódik sorozatunk, amelyben Szent Márton életével, lelkiségével szeretnénk olvasóinkat jobban megismertetni. Horváth József pápai prelátus ezúttal a vallási tévhitekkel küzdő Mártonnak az alakjára irányítja rá figyelmet.
Párizs után a leglátogatottabb turista célpont Franciaországban a Loire menti kastélyok. Pompásabbnál pompásabb kastélyt építettek itt a francia királyok és főurak a 14. századtól. A királyok völgyének is nevezik, amely ma már a világörökség része. Turisták látogatják a kastélyokat és parkokat, ahol idegenvezetők mesélnek néha hátborzongató történeteket.
Folytatódik sorozatunk, amelyben Szent Márton alakját igyekszünk megismertetni olvasóinkkal. Horváth József pápai prelátus mai cikkében Márton példája nyomán arra int bennünk: csak Istenben bízzunk!
Folytatódik sorozatunk, amelyben Horváth József atya Szent Márton életének, lelkiségének vonásait mutatja be számunkra. Írásában arra mutat rá: mindannyian Isten erejének közvetítői vagyunk.
Szükségünk van nekünk Szent Mártonra? Kérdezte tőlem valaki minap. Miért, talán úgy gondolja, hogy nincs? Kérdeztem vissza. Meglepett a válasza. Szerinte Szent Márton jól jön a városnak, mert sikerül városrészeket ezen a címen felújítani. Jól jön az idegenforgalomnak, mert a hívó szóra, gyere Szent Márton szülővárosába, tódulnak a zarándokok. Árulják Szent Márton borát, meg mindenfélét, ami pénzt hoz. Üzlet lett Szent Mártonból, nem gondolja uram? Rám nézett, és választ sem várva folytatta.
A minap egy Szent Márton rendezvényen fogalmazódott meg bennem ez a kérdés. A Szent Márton dalán magát a mártoni életművet értem. Azt az életművet, amelyben egy szent élte az életét egyszerűségben, tisztaságban, böjtben, szeretetben és imádságban. Csakhogy ezekkel a fogalmakkal mi, mai emberek, nem igen tudunk mit kezdeni.
Ezen a héten, január 13-án emlékezett meg a katolikus egyház Szent Márton szellemi és lelki mesteréről, Szent Hiláriuszról, Pictavium (Poitiers) püspökéről. Sulpicius Severus a Márton élete című művében meglepő részletességgel leírta, hogy mennyire fontos volt Márton számára Szent Hiláriusz, akiben kora egyházának leghitelesebb képviselőjét látta. Őt kereste fel először, amikor megvált a katonaságtól (871 km). Az ő beleegyezésével indult (1750 km) el Pannóniába, szülei megtérítésre, miközben „sok kéréssel és könnyel kérve kérte, hogy térjen vissza”.
Hogyan ünnepelhette Márton Jézus Krisztus születését? Mi a különbség a mai kor karácsonya és Márton által megélt karácsony között? Erről szól Horváth József atya írása.
Tovább folytatódik sorozatunk amelyben Horváth József pápai prelátus osztja meg gondolatait Szent Mártonról, az ő lelkiségéről. A mostani írásban tanítványa és életrajzírója Sulpicius Severus szemszögéből vizsgálja mit is jelent az alázat.
Szombathelyen eddig is, de most, hogy Dr. Veres András ünnepélyesen meghirdette a Szent Márton Jubileumi Évet, az érdeklődők és nyitott szívűek, még többet fognak róla írni, hallani, és még több vele kapcsolatos eseményen lehet majd részt venni. És talán, hovatovább ez lenne a legfontosabb, nem kevesen lesznek, akik Szent Márton nyomába lépnek, életüket a szent püspök tanításaihoz igazítják. Most, Sulpicius Severust szeretném bemutatni, akiknek köszönhetjük, hogy a 4. században élt Szent Mártonról aránylag sokat tudunk.
„Hogy hazámat ne szeressem, a bitorlót meg ne vessem: Hatalom nem teheti!” Írta Czuczor Gergely, a 19. században élt bencés szerzetes, költő és nyelvtudós. Márton püspök vonatkozásában csupán egyetlen szót kellene cserélni, a hazám helyett egyházamat kell olvasni, valahogy így „hogy egyházamat ne szeressem, a bitorlót meg ne vessem: Hatalom nem teheti.” Az Isten, az egyház s ez által az ember ügye nála mindig elsőbbséget élvezett. Erről tesznek tanúságot Maximus császár lakomáján történtek is.
„Nincs más fegyver a világgal szemben, csak az alázat; nem a hajbókoló és mellverdeső alázat, hanem a másik, mely nyugodtan és mozdulat nélkül néz farkasszemet a világgal.” írta Márai Sándor. Ez a fajta alázat jellemezhette Szent Mártont is. Alázatos volt gondolkodásmódjában, viselkedésében és ruházatában is. Az sem kábította el, hogy a püspöki méltóság viselője lett.
Márton olyan korban élt, amikor hatalmas politikai és társadalmi zűrzavar kezdett elhatalmasodni a római birodalomban. A 3. századig Európa vezető és megingathatatlan katonai hatalma, a keletről érkező germán áradatnak hosszú távon már nem volt képes ellenállni. A 4. század népvándorlás hullámát a hunok indították el.
Folytatódik sorozatunk amelyben Szent Márton életét, lelkiségét szeretnénk jobban megismertetni olvasóinkkal. Horváth József atya Szent Mártonnak az ördöggel való küzdelméről írt sorozatának második részét közöljük.
Sulpicius Severus Márton élete című művében hat történetet írt le, amelyben a Márton személyesen találkozott az ördöggel. A 7. Márton – Sátán „találkozót”, amely halálakor történt, a 3. Bassulához írt levél őrizte meg az utókor számára. A mai felvilágosult olvasó talán arra gondol, hogy mese az egész. Ördöggel a krampuszok, a karikatúrák láttán találkozik, amit éppen „eljátszik” valaki. Ettől kezdve léte mesefigura és nem félelmetes valóság.
A nyolcszázas évek végén Árpád vezetésével a Kárpát-medencébe települő magyarság keresztény hitű népeket talált. A kereszténység a betelepülő magyarság számára nem volt új felfedezés, mert a hosszas vándorlás során már találkozott ezzel a vallással. A feljegyzésekből tudjuk, hogy a vezető réteg egyes tagjai Bizáncban (pl.: Géza felesége Sarolt), mások Nyugat-Európában keresztelkedtek meg. Géza nagyfejedelem tudatosan készült nyugati típusú keresztény királyság alapítására, ezért fiát, Vajkot az első vértanú emlékére, István névre kereszteltette, és olyan oktatókat rendelt mellé, akik felkészítették erre a feladatra. Ezért nem meglepő számunkra István személyes vallomása, melyet a pannonhalmi alapító levél rögzített: hogy megörökítsem az utódok emlékezetében azt a különleges támogatást, amelyet Szent Márton érdemeiért gyermekkoromban megtapasztaltam.
„Aztán így szól a király a jobbján állókhoz: Jöjjetek, Atyám áldottai, vegyétek birtokba a világ kezdetétől nektek készített országot! Éhes voltam, és adtatok ennem. Szomjas voltam, és adtatok innom. Idegen voltam, és befogadtatok. Nem volt ruhám, és felruháztatok. Beteg voltam, és meglátogattatok. Börtönben voltam, és fölkerestetek. Erre megkérdezik az igazak: Uram, mikor láttunk éhesen, hogy enned adtunk volna, vagy szomjasan, hogy innod adtunk volna? Mikor láttunk idegenként, hogy befogadtunk volna? Mikor láttunk betegen vagy börtönben, hogy meglátogathattunk volna? A király így felel: Bizony mondom nektek, amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek.” - Olvassuk Máté evangéliumának 25 fejezetében Jézus szavait.