Kőszegdoroszló
Vas megye nyugati szélén, a Szerdahelyi-patak mentén található település nevének első említése 1279-ből származik. Ekkor a Németújvári grófok kőszegi váruradalmának egyik birtoka volt. A falu közepén álló, Szent Márton püspök tiszteletére szentelt, középkori temploma a reformáció idején a pösei evangélikus egyház fíliája volt. Doroszló 1633-ban önálló gyülekezeti egyház lett. Az 1698-as egyházi vizitáció szerint a templom mennyezete deszkázott, a szentélye boltíves volt, fából készült kórus és kő szószék volt benne. A 18. század elején visszakapták templomukat a katolikusok, bár előszőr Kőszeg, majd 1757-től az újjászervezett kőszegszerdahelyi plébánia fíliája lettek. A templomot 1769-ben átépítették, ekkor készült a hajó csehsüveg boltozata és épült meg a sekrestye. A patak partján álló templomot 1892-ben ismét renoválni kellett, ekkor a templom vízparti oldalán lévő megrepedezett északi falat és a lassú dőlésnek indult tornyot támpillérekkel erősítették meg. Az 1975-ös műemléki feltárás során váltak ismertté a templom középkori részletei: feltárták a barokk átépítéskor befalazott középkori déli kaput, illetve a két résablak nyomait is. Ekkor egészítették ki a déli és nyugati falon festett tulipándíszes fríz részleteit is. A templom főoltárképét - a közeli Lócs község templomában is dolgozó - Johann Rath osztrák mester készítette 1857-ben. Témája a megdicsőült Szent Márton püspök az angyalok között. A Püspököt kísérő egyik angyal pászorbotot, a másik a kardot, a harmadik a fél köpenyt tartja. A kép jobb alsó sarkában a festő szignója felett az amiens-i jelenet látható. A festményt a templom copf stílusú főoltárának két szobra fogja közre, melyek Szent Istvánt és Szent Lászlót ábrázolják.
