Hegyhátszentmárton
A Vasi-Hegyháton fekvő település „Zenthmarton” alakban történő első ismert írásos emítése a vasvári káptalan 1388-ben kelt oklevelében olvasható. Ivánczy Péter, Szentmárton egykor volt földesura, az 1500-as évek első felében a település északi részén kisebb várkastélyt épített. A kastélyt a törökök a 16. század végén felégették, mára csak növényzettel benőtt romjai, az egykori várárok és a sáncok egy része látszik. A falu egykori, a Rába feletti dombtetőn épített temploma a Gatal-nemzetség Lugos-patak völgyében települt falvainak plébánia egyháza volt. A 13. században épített Szent Márton tiszteletére szentelt templom a mai temető területén állt. Innen került elő egy félbetört, „Agnus Dei”-t ábrázoló kaputimpanon, amelyet a művészettörténészek a jáki építőműhely működésével hoznak kapcsolatba, készítését 1240 körülre teszik. A követ a falu közepén 1887-ben épült, ma is álló templom karzata alatt őrzik. Az 1566-os összeírás szerint a régi templom harangjait ellopták, majd egy pusztító török portya 1588-ban a Lugos-völgy falvainak teljes elnéptelenedését okozta. Továbbá a hódoltság idején „eldűlt puszta szentegyház” köveit 1651-ben az őriszentpéteri templomerőd javításához hordták el. Az 1698-as vizitáció is arról adott hírt, hogy „a falun kívül álló Szent Márton tiszteletére emelt templom romokban van”. Az utolsó maradványokat a 18. században új földesura, Sigray Károly beépíttette a frissen helyreállított ivánci templomba. Az új templomot 1887-ben a falu déli végén építették fel. Főoltárképén az amiens-i jelenet látható, amelyen a. 18. századi katonai viseletbe, tollforgós kalapba öltözött, lovon ülő Márton osztja meg köpenyét a koldussal. Az oltár Szent Péter és Szent Pál szobrait 1994-ben restaurálták.
