Tóth Endre: Szent Márton lúdja - Vasi Szemle 2007/6.szám
A nyugati szerzetesség első, nagy tekintélyű képviselője Szent Márton tours-i püspök volt. Életével követendő példát állított a keresztények
számára Európa frissen krisztianizált vidékein. ő volt az első, akit az egyház annak ellenére, hogy nem volt vértanú, halála után már szentként tisztelt. Szinte egy emberöltő múlva templomok épültek tiszteltére, életrajzokat és verseket írtak róla. Klodvig, a frankok
királya Szent Márton sírjánál fogadta meg a gótok elleni harc előtt, hogy megkeresztelkedik.
A későbbiekben a Meroving-családbeli uralkodók és a frankok fő védője lett, és ezt a pártfogói feladatát később – ha Szent Remigiussal és Hiláriusszal megosztva is, megtartotta.
Tiszteletére Franciaországban és a Császárságban a templomok ezreit szentelték.
Első életrajza, amit tanítványa, Sulpicius Severus írt, első mondatában feljegyezte a születési helyét, Sabariát, amit a későbbi életrajzok is megemlítettek. Sabaria neve ismertté vált és maradt a keresztény világban. Ismertségére jellemző, hogy az első középkori
világtérképeken is feltüntették, noha a középkori Magyarországnak csak egy-két városa található meg rajtuk. Ismert maradt a név, noha egy szent életében nem a születéshely, hanem a mennyei születésnap, azaz a halál helyszíne jut liturgikus tisztelethez. Ennek
ellenére a középkori Magyarországon két helyen, Pannonhalmán és Stenevecen kegyes legendát építettek fel Márton ottani születéshelyére és imahelyére.
A teljes tanulmány a Vasi Szemle 2007/6. számában olvasható el.