Lépjünk Szent Márton nyomába! - Horváth József atya gondolatai Szent Mártonról: A szerzetes remetéből Tours város püspöke „Ne a külsőt nézd, az megtéveszthet!”
„A nép szava az Isten szava” szó szerint megvalósult Márton püspökké választásakor. Erről Sulpicius Severus ezt írta:
„Tours városának püspöke meghalt, helyette püspököt kellett választani.” Abban az időben a nép választotta meg a püspökét, akinek e tisztségben való elfogadása azzal történt meg, hogy a környék főpásztorai is elfogadták, s ezzel mintegy jóváhagyták a megválasztást.” A püspöki tisztség betöltésekor, a szentéletű remetére, Mártonra gondolt a város népe.
Folytatódik sorozatunk amelyben Szent Márton személyének, lelkiségének egyes vonásait igyekszünk felvillantani és ezzel példát nyújtani mindenkinek az igazi Krisztus-követésre. Horváth József atya írása.
Horváth József atya osztja meg gondolatait Szent Mártonról és mutat példát a ma emberének az igaz Krisztus-követésről.
Régi latin közmondás. Jelentése, nem az iskolának, hanem az életnek tanulunk. Márton esetében talán így lenne helytálló: nem az iskolának, hanem az örök életnek tanulunk. Ez rá különösen érvényes, aki gyermekkorától kezdve mindent a sub specie aeternitatis, az örökkévalóság távlatában látott. Minden tanulását ennek az egy célnak az elérésére összpontosította.
Mártonnal is terve volt az Istennek, mint minden emberrel. Magasztos küldetést szánt neki is, mint bárki másnak, amire alaposan fel is készítette. Márton akart is, tudott is az Isten együttműködő munkatársa lenni. De ehhez végig kellett járnia azt a különleges élet-iskolát, ahová maga az Isten „íratta be.”
Húsvét 2. vasárnapján ünnepeltük az isteni irgalmasságot. Szent Márton úgy vonult be a köztudatba, mint az irgalmas szeretet szentje. Ám energiaforrás nélkül nincs sem fizikai, sem lelki energia. Ha kifogy az üzemanyag az autó benzintankjából, leáll a jármű. A szabadság, a vasárnap is azt a célt szolgálja, hogy az ember feltöltődjék testi - lelki energiával.
