Lépjünk Szent Márton nyomába! - Horváth József atya gondolatai Szent Mártonról: A hiedelmek bennünk élnek. Márton Istenben hitt, nem a babonákban.

Folytatódik sorozatunk, amelyben Szent Márton alakját igyekszünk megismertetni olvasóinkkal. Horváth József pápai prelátus mai cikkében Márton példája nyomán arra int bennünk: csak Istenben bízzunk!

Márton mindent megtett azért, hogy felszámolja az idejétmúlt pogány gondolkodásmódot. Ezért semmisítette meg a pogány szentélyeket és azokat a tárgyakat, amelyekhez vallásos hiedelmek fűződtek. Sulpicius Severus leírta, hogy Márton „miután egy faluban egy igen ősi templomot lerombolt, a szentélyhez közel lévő fenyőfát is ki akarta vágni, de a hely papjai és a pogány sokaság szembeszállt vele.” Bár „Márton többször is figyelmeztette őket, hogy semmi vallási tiszteletet nem érdemel az a fatörzs, s hogy inkább annak az Istennek az útján járjanak, akinek ő is szolgál, de a fának vesznie kell, mert a démonoknak van szentelve.”

Azt ajánlották Mártonnak, ha „egy kicsit is bízol a te istenedben, akiről azt állítod, hogy tiszteled, akkor miközben mi magunk kivágjuk ezt a fát, te állítsd meg a zuhanását, és ha veled van az isten, amint állítod, akkor megmenekülsz.” Márton elfogadta az ajánlatot és engedte, hogy kötözzék, amerre a fának dőlnie kellett. „Ő azonban bízott az Úrban, és félelem nélkül várt, midőn pedig a zuhanó fenyő recsegését lehetett hallani, a lezuhanó, sőt rádőlő fával szemben, felemelte a kezét és fölmutatta az üdvösség jelét. Erre pedig mintha forgószél csavarta volna hátra, éppen ellenkező irányba dőlt, annyira, hogy a falusiakat, akik teljesen biztonságos helyen álltak, majdnem összezúzta.”

Az eredmény nem maradt el. A „favédők” „nyilvánosan hirdetve megvallották, hogy Márton istenét kell tisztelni, és fel kell hagyni azon bálványok imádásával, melyek magukon sem tudtak segíteni.”

Azt gondolnánk, hogy a mai ember agyából már kikoptak azok a hiedelmek, amelyek vagy valamiféle vallásos tiszteletet, vagy mágikus erőt tulajdonítanak bizonyos tárgyaknak. Sajnos a babonás hiedelmek ma is velünk élnek. Ez a világ mágikus szemléletéből fakad. Ennek két iránya van: az ember rejtett, titkos dolgokat akar megtudni, ez a jóslás, ill. amikor valaki erejét meghaladó dolgokat akar végrehajtani, ez a mágia.

Bármelyik könyvesboltba bemegy valaki rengeteg könyvet talál az ezotéria témaköréből. A szó jelentése önmegváltás. Ennek terjesztői misztikus, vagy gyógyító élményeket ígérő gyakorlatokat ajánlanak. Ki ne bukkanna rendszeresen az újságokban azokra a rovatokra, amelyek a csillagok állásából akarnak következtetni az emberi élet dolgaira. A horoszkópoknak mindig lesznek olvasói, pedig valós alapjuk nincs, a babonás fantázia termékei.

Mivel az effajta a gondolkodásmódnak hatalmas tábora van, ezért jó üzlet is. A benne hívők csak azt nem veszik észre, hogy olyan erőben hisznek, ami nincs.

Minél inkább elfordul az ember az Istentől, annál inkább tulajdonít tárgyaknak, helyzeteknek, személyeknek mágikus erőket. Ennek a fordítottja is igaz. Minél inkább megérti az ember a kinyilatkoztatásból, és a tudományból, hogy az anyagi világ Isten teremtménye és nem rendelkezik semmiféle természetfeletti erővel, annál inkább kezd okosan gondolkodni a világ dolgairól.

Bizonyos vonatkozásban ma sem jutott messzebbre a világlátásunk Szent Márton koránál? Megérné ezen eltűnődni.