Lépjünk Szent Márton nyomába! - Horváth József atya gondolatai Szent Mártonról: Szent Márton és az ördög II. rész


kep-a-fo-cikkhez-szent-marton-talalkozasa-az-ordoggel-szent-marton-oltar-cserenybolFolytatódik sorozatunk amelyben Szent Márton életét, lelkiségét szeretnénk jobban megismertetni olvasóinkkal. Horváth József atya Szent Mártonnak az ördöggel való küzdelméről írt sorozatának második részét közöljük.


Sulpicius leírásából tudjuk, hogy Mártonnak sajátos kapcsolata volt a természetfeletti lényekkel, az angyalokkal és az ördögökkel is. „Köztudott, hogy az ördögöt pedig olyan élesen és világosan látta szemével, hogy akár saját természetében, akár a gonoszság különféle álarcait felöltve, bármilyen alakban felismerte. Mivel az ördög tudta, hogy nem tud elrejtőzni előle, gyakran szórta rá átkait, mert fortélyaival nem tudta megtéveszteni.”[1] 

Ha helyesen szeretnénk érteni ezt a mondatot, ill. jobban megérteni Mártont, kívánatos megismerni, a katolikus egyház tanítását a természetfeletti lényekkel, ezúttal az ördögökkel kapcsolatban. 

A Szentírásban a sátán nem mitológiai és nem is szimbolikus alak a jó és rossz küzdelmének a szemléltetésére, jóllehet a szerepét a régi mitológiai világkép eszköztárával írja le. Emberileg felmérhetetlen intelligenciával rendelkező szellem. A héber nyelvű ószövetségi szentírás különböző könyvei különböző neveken említik. A Kr. e. 3. században görögre fordították ószövetségi szentírást. Ezt a munkát 70 tudós végezte. Ezért nevezik hetvenes fordításnak Ez a fordítás a héber sátán szót a diabolosz szóval fordította görögre, amelynek a jelentése vádló, elválasztó, ellenkező. Célja, hogy az embert olyan helyzetbe hozza, hogy vádolhassa, ami által az embert abba az állapotba, (kárhozatba) akarja vinni, amelyet ő maga szabad akarattal választott.[2] 

Ezt az által éri el, hogy a nem létező jó, kedvező és kívánatos felajánlásával, amire a megkísértett talán egyébként is vágyott, csapdába csalja az embert. Így történt az ősszülők esetében is. „A kígyó ravaszabb volt a föld minden állatánál, amit az Úristen teremtett. Ezt mondta az asszonynak: „Valóban mondta Isten, hogy nem ehettek a kert valamennyi fájáról?” Az asszony így válaszolt a kígyónak: „A kert fáinak gyümölcséből ehetünk. Isten csak a kert közepén álló fa gyümölcséről mondta: Ne egyetek belőle, ne érintsétek, nehogy meghaljatok.” Erre a kígyó így beszélt az asszonyhoz: „Semmi esetre sem fogtok meghalni. Isten jól tudja, hogy amely napon abból esztek, szemetek felnyílik, olyanok lesztek, mint az istenek, akik ismerik a jót és a rosszat.”[3] Felajánlotta, amire az ember mindig is vágyott, a tudást, ami alatt a jó és a rossz megkülönböztetésének tudását kell érteni. 

Ugyanez ismétlődött meg Jézus megkísértésénél is. 

Jézus éhes volt, felkínálja neki az ételt.

Akkor a Lélek a pusztába vitte Jézust, hogy az ördög megkísértse. Negyven nap és negyven éjjel böjtölt, végül megéhezett. Odalépett hozzá a kísértő, és így szólt: „Ha Isten Fia vagy, mondd, hogy ezek a kövek változzanak kenyérré.” 

Jézus vágyott arra, hogy népe elfogadja, mint az Isten által megígért Messiást. Ehhez akart neki „segédkezet nyújtani”, amikor

„a szent városba vitte az ördög, és a templom párkányára állította. „Ha Isten Fia vagy – mondta –, vesd le magad, hiszen írva van: Parancsot adott angyalainak, a kezükön hordoznak majd, nehogy kőbe üsd a lábad.” 

Jézus az akarta, hogy az ő tanítása legyen minden ember szívében. Erre is volt a sátánnak ötlete:

 „egy igen magas hegyre vitte az ördög, s felvonultatta szeme előtt a világ minden országát és dicsőségüket. „Ezt mind neked adom – mondta –, ha leborulva imádsz engem.” Jézus elutasította: „Távozz, ördög! Meg van írva: Uradat, Istenedet imádd, s csak neki szolgálj!” Erre otthagyta az ördög és angyalok jöttek a szolgálatára.”[4] 

Jézus válaszaiban, ami mindig úgy kezdődött „meg van írva”, világossá tette, hogy a sátán kísértéseinek a legyőzésére egyetlen eszköz létezik, az Isten szava szerinti cselekvés. Akik Isten szavában kegyelem rejtőzik, ami legyőzi a „világ urát”. 

A kísértés sémája mindig ugyanaz, csak a tartalom változik. Erre az egy sémára fűzi fel a sátán a kísértéseket. Felkínálja az ember által vágyottat, ami által csapdába csalja kiszemelt áldozatát. Ez ismétlődik meg a világ végéig. 

Jó tudni azt is, hogy a sátánnak többszörösen könnyű helyzete van az emberrel szemben, akinek az ősbűn következtében lelki ellenállás szempontjából legyengült: „értelme elhomályosodott, akarata rosszra hajló lett.” Pál apostol ezt közérthetőbben így fogalmazta meg: „készen vagyok ugyan akarni a jót, de arra, hogy tegyem is, nem vagyok képes. 19Hiszen nem a jót teszem, amit akarok, hanem a rosszat, amit nem akarok.”[5] 

Sulpicius Severusnál olvassuk, hogy az ördög ezerféle ártó szándékú mesterkedéssel próbálta Mártont becsapni. Ám mivel Márton egész lényével az Istenben élt, a kísértő soha sem győzedelmeskedett rajta. 

A kinyilatkoztatásból tudjuk, hogy Isten látható és láthatatlan világot teremtett. A látható világ az, amit érzékszerveinkkel megtapasztalunk. A láthatatlan világ létezéséről pedig a kinyilatkozatásból tudunk. A kinyilatkoztatás egy másik személy részéről szabad és szeretetből történő közlés, amely senki mástól, semmiféle más módon nem szerezhető meg. Isten a kinyilatkoztatásban tárta fel a természetfeletti világ titkait. A katolikus egyház tanítása szerint a kinyilatkoztatásnak két forrása van: a szentírás és a szenthagyomány. 

Ebből a kettőből táplálkozott Szent Márton hite is. 

Innét tudta, hogy Isten láthatatlan világot is teremtett, mégpedig az angyalok világát. Az angyalokat Isten próbára tette. Egy részük fellázadt az Isten ellen. Ők a bukott angyalok, az ördögök, akik mindent eszközt felhasználnak arra, hogy Isten üdvözítő tervét lerombolják. Ez a romboló tevékenységük egészen a világ végéig tart. 

Jézus egy alkalommal azt mondta tanítványainak: „láttam a sátánt, mint a villám, úgy bukott le az égből.” (Lk 10, 18) Ő az, akit Madách Az ember tragédiájában a „tagadás ősi szellemének” nevez. 

A mérhetetlenül gonosz intelligenciával rendelkező sátán, Mártonban Isten kiválasztottját látta, akiben csodálatos módon működött a kegyelem Isten országának építésében. Ezért, benne afféle „első számú közellenséget” látott. Márton nem csupán a kegyelem fényében láthatta a gonosz rejtett csapdáit, de megadatott neki, hogy őt magát is személyesen is lássa. Tehette ezt azért, mert teljesen az Istenben élt, aki viszont a sátán számára elérhetetlen személyes valóság. 

Jó tudni, hogy a sátán ma is működik. Ott van minden emberi gonoszság mögött. Úgy tesz, mintha nem is lenne. Álca mögé rejtőzik. Szarvas, patás lénynek álcázza magát, aki forró üstben rotyogtatja a kárhozott lelkeket. Ettől nevetségessé válik, akiben már senki sem hisz. Valójában ő a kísértő, aki jónak álcázva a gonoszságát becsapja az embert. Nem véletlenül vette bele Jézus a Mi atyánkba, mintegy utolsó, de nem lényegtelen kérést „Ne vígy minket a kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól.” 

Befejezésül hadd ajánljam elolvasásra Harsányi Lajos papköltő Ki az Úr? című versét.

Kezdetben volt az Isten.
Az Isten volt az Úr.
Azután jött a Tűz, Víz
Az Ég, a kék Azúr.
Majd jöttek a Királyok.
S azok lettek urak.
Aztán elűzték őket,
Kiirtva magjukat.
Majd jött a felséges Nép
És a Nép lett az úr.
Majd jött a szent Szabadság
S akkor az lett az úr.
Azután jött a Terror
S a Terror lett az úr.
Azután jött az Inség
S az Inség lett az úr.
Azután jött a Bőség.
(Nem lett belőle úr.)
Botorkált a megértés.
(Nem lett belőle úr.)
Azután jött a Bankár
S a Bankár lett az úr.
Azután jött a Sátán
S most a Sátán az úr...
De elbukik a Sátán
És nem lesz mindig úr.
És öngyilkos lesz a Bankár
És nem lesz mindig úr.
És elmúlik az Inség
És nem lesz mindig úr.
És fölenged a Terror
És nem lesz mindig úr.
És meghal a Szabadság
És nem lesz mindig úr.
És megszelídül a Nép
És nem lesz mindig úr.
Király nem akad senki
És nem lesz többet úr.
És ránk szakad a kék ég
És nem lesz többet úr.
És füstté lesz a Tűz, Víz
És nem lesz többet úr.
Kezdetben volt az Isten
Az Isten volt az úr.

Örökkön és örökkön
Az Isten lesz az Úr!



[1] Sulpicius Severus Vita Martini 21.

[2] Vesd össze Magyar Katolikus Lexikon Sátán szócikk

[3] V.ö. Ter 3, 1 - 24

[4] Mt 4, 1 - 11

[5] Rom  7, 18 - 19