TÓTH ENDRE - SZENT MÁRTON ÜNNEPLÉSÉRE - Vasi Szemle. 2014. 1. szám
„Akik eljutnak Ravennába, bizonyára megnézik a három hajós San Apollinare Nuovo templomot1. Az apszis mozaikdísze ugyan elpusztult, de az oszlopsorok felett a főhajó mindkét falát mozaik fedi, amely teljes szépségében ránk maradt. Az északi oldalon Szűz Mária és a gyermek Jézus mellett vértanú nők, a délin Krisztus mellett vértanú férfiak sorakoznak. A szenteket névfelirat azonosítja. A keresztény egyház legkorábbi szentjei a vértanúk voltak, akik közbenjárását az apostolok után kéri a pap a misekánonban. Ám a Krisztus katonáit megillető fehér ruhában vonuló szenteket olyan férfi vezeti, aki nem volt vértanú, és egyedül őt ábrázolták bíborszínű palliumban: Szent Mártonról van szó, aki a vele egy évben, 397-ben meghalt Szent Ambrus milánói püspök mellett az egyház első, nem vértanú szentje volt. A templom mozaikképe jól mutatja, hogy Galliában – a mai Franciaországban – tevékenykedő, az aszkétikus szerzetesideált megtestesítő püspök híre korán eljutott a távoli, Adriai-tenger-parti Ravennába, ahol – amint azután sok helyen Európában – kiemelt tiszteletben részesült. Annak ismeretét azonban, hogy Szombathelynek, pontosabban a római Savariának mi köze van Szent Mártonhoz, mondhatni, egy véletlennek köszönhetjük. Életrajzát még életében megírta tanítványa, Sulpicius Severus. Ebben pedig megnevezte a szent születéshelyét, Sabariát, és a műve ránk is maradt.
Martinus fiatal korát Észak-Itáliában, Ticinumban, a mai Paviában töltötte. Élete nagy részében akár a korábbi, katonaként töltött éveket, akár a későbbi, szerzetesközösséget alapító, szervező és térítő tevékenységét tekintjük, tevékenységének színtere Gallia volt. Mivel a szenteket mennyei születésnapjukon, azaz a haláluk napján ünnepli az egyház, születéshelyük, különösen ebben a korai időben, ritkán került feljegyzésre. Az V. század közepén összeállított vértanú- illetve szent-jegyzék naptári rendben sorolja fel a szenteket, és említi meg haláluk helyét. Ez az ún. Martyrologium Hieronymianum, a Szent Jeromosnak tulajdonított összeírás2 november 11-én, Márton esetében is temetésének helyét, a mai Tours-t nevezi meg: In Galliis civitate Turonis depositio sancti Martini episcopi et confessoris.
Hogy Márton Savariában, a mai Szombathelyen született, annak ismeretét tehát a tanítványa és kortársa, Sulpicius Severus által írt életrajznak köszönhetjük3. A klasszikus tudással és hagyományokkal rendelkező és fogalmazó szerző az antik életrajzoknak megfelelően, munkáját azzal kezdte, hogy leírta: "Márton Sabariában, Pannonia egyik városában született". Ez az a mondat, amely nemcsak lehetővé teszi, hogy születése 1700. évfordulóján Szombathelyen megemlékezzünk róla, hanem szükségessé teszi is az ünneplést, hiszen a mai város kialakulásának kezdete – közvetve ugyan – végső soron Mártonnak köszönhető.
Csak röviden jegyzem meg: Sulpicius születéshely-megjelölése egyértelmű, és vitathatatlanul azonosítható Szombathellyel4. Kétség sem merülhet fel, hogy a Római Birodalom jól ismert településéről, korábban Pannonia majd Felső-Pannonia tartománygyűlésének helyéről, a császártisztelet tartományi központjáról, a IV. században a polgári helytartó székhelyéről van szó. Egy római tartományban több, azonos nevű helység nem létezhetett. A pannonhalmi hagyomány egy rövid életű, XIII. századi legenda eredménye. Nincs ebben semmi rendkívüli, hiszen a bencés szerzetesek Szent Mártont elődjükként tisztelték; az alapító Szent Benedek az első templomot Monte Cassinoban az ő tiszteletére emelte. Ezt a bencések egy országban elsőként létesített monostoruk esetében figyelembe is vették. Ezért természetes volt, hogy Márton tiszteletére alapították az első magyarföldi – pannóniai – monostort is, annál is inkább, mert a szent pannóniai származása köztudott volt, és a XI. században az országot egyébként is Pannóniának nevezték5. „
A teljes írás a Vasi Szemle2014. 1. számában olvasható.http://www.vasiszemle.t-online.hu/2014/01/tothe.htm