Acta Savariensia 4.
Paulovics István: A szombathelyi Szent Márton-egyháznak savariai Szent Márton születéshelyének római kori eredete
Horváth Tibor Antal: Szent Márton születési helyének okleveles adatai
Acta Savariensia, Szombathely, 1944.
Istenünk, hálát adunk neked Szent Mártonért, akit példaképül és segítőnkül adtál az irántad, az Egyház és az emberek iránti áldozatos szeretetben.
Ebben a jubileumi esztendőben, mint szülőföldjének gyermekei, még inkább igyekszünk követni őt az irgalmasság útján. Az embertársainkat felemelő szeretet által bizonyságot akarunk adni a szeretet minden bajt legyőző és a világot újjáalkotó erejéről.
Szent Márton, légy közbenjárónk az Atyánál, hogy hitünkben megerősödve építsük a szeretet civilizációját. Miként te, mi se adjuk fel soha a reményt, hogy Jézus megváltásának erejében képesek vagyunk legyőzni a bennünk és a világban lévő bűnt. Végül követni akarunk téged abban is, hogy a Szentlélek erejében bízva rendíthetetlenül hiszünk a szeretet végső győzelmében. Ámen.
Paulovics István: A szombathelyi Szent Márton-egyháznak savariai Szent Márton születéshelyének római kori eredete
Horváth Tibor Antal: Szent Márton születési helyének okleveles adatai
Acta Savariensia, Szombathely, 1944.
Angelico kifestőkönyvek: Szent Márton élete – kifestő
Bariska István: Steinamangertől a "kőszegi" Szent Mártonig. Adalékok Szombathely német nevéhez és Szent Márton szerepéhez Kőszeg 1532. évi ostromában – Elődadások Vas megye történetéről V. Szombathely, 2010. 323-331 p.
Dobri Mária: Szent Márton-év a Szombathelyi Egyházmegyében – Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények 1998/1. 5-9 p.
Kóta Péter: Viták és megoldások a pösei Szent Márton-templom körül -Egy oklevél 500 éve – Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények 1998/1. 9-15 p.
Lakner Endre: Szent Márton toursi püspök valódi születéshelyének felderítése, Szombathely, 1863.
Sill Aba Ferenc: „Sabaria városából származott.."(Szent Márton szülőhelyének szombathelyi hagyománya) – Vasi Szemle 1996/4. 571-578 p.
Sulpicius Severus: Szent Márton élete – Bencés Kiadó, Pannonhalma, 1996
Székely László: Íme, a Te Anyád - két legenda, Budapest
Szent Márton a néphagyományban, Somogyi Győző képsorozata
Király Ilona: Szent Márton magyar király legendája, Budapest, 1929.
Szent Márton püspök - Halálának 1600. évfordulójára, Szombathely, 1996.
Szentek Élete
„Sulpicius Severus (†420) történetíró Márton tanítványa volt, aki megírta példaképének életét, halálát. Ez az irodalmi forrás 397 tavaszára készült el, magyar nyelven hozzáférhető teljes kritikai kiadását Vanyó László nemzetközi patrológus tudós, képzőművész munkásságának köszönhetjük.1 Ez a fordítás több értékes tanulmány között, a Szent Márton élete, és a Levelek Szent Márton utolsó éveiről és haláláról című fejezetben található. Itt a katona, a szerzetes, a csodatevő, a püspök eszményképét Márton alakjában foglalja össze a szerző. Hőse mégis mindvégig katona marad, Krisztus katonája, még a halálos ágyán is.
„Akik eljutnak Ravennába, bizonyára megnézik a három hajós San Apollinare Nuovo templomot1. Az apszis mozaikdísze ugyan elpusztult, de az oszlopsorok felett a főhajó mindkét falát mozaik fedi, amely teljes szépségében ránk maradt. Az északi oldalon Szűz Mária és a gyermek Jézus mellett vértanú nők, a délin Krisztus mellett vértanú férfiak sorakoznak. A szenteket névfelirat azonosítja. A keresztény egyház legkorábbi szentjei a vértanúk voltak, akik közbenjárását az apostolok után kéri a pap a misekánonban. Ám a Krisztus katonáit megillető fehér ruhában vonuló szenteket olyan férfi vezeti, aki nem volt vértanú, és egyedül őt ábrázolták bíborszínű palliumban: Szent Mártonról van szó, aki a vele egy évben, 397-ben meghalt Szent Ambrus milánói püspök mellett az egyház első, nem vértanú szentje volt. A templom mozaikképe jól mutatja, hogy Galliában – a mai Franciaországban – tevékenykedő, az aszkétikus szerzetesideált megtestesítő püspök híre korán eljutott a távoli, Adriai-tenger-parti Ravennába, ahol – amint azután sok helyen Európában – kiemelt tiszteletben részesült. Annak ismeretét azonban, hogy Szombathelynek, pontosabban a római Savariának mi köze van Szent Mártonhoz, mondhatni, egy véletlennek köszönhetjük. Életrajzát még életében megírta tanítványa, Sulpicius Severus. Ebben pedig megnevezte a szent születéshelyét, Sabariát, és a műve ránk is maradt.